Stenotrophomonas maltophilia okozta infekció esetén az elsőként választandó szer a trimethoprim-sulfamethoxazole (SXT). Ezen antibiotikummal szembeni rezisztencia a S. maltophilia törzseknél ritka: saját vizsgálataink alapján 1-2%. Három év alatt mindössze 11 beteg S. maltophilia izolátumai bizonyultak SXT rezisztensnek. Vizsgálatunk arra a kérdésre kereste a választ, milyen antibiotikumokkal lehetne kezelni egy SXT rezisztens S. maltophilia okozta infekciót.
Összesen 19 S. maltophilia izolátum SXT, ciprofloxacin, levofloxacin, moxifloxacin, ceftazidim, tigecyclin és colistin érzékenységét vizsgáltuk, mikrodilúciós és grádiens diffúziós módszerekkel. A kapott eredmények az EUCAST alapján faj specifikusan csak az SXT esetén interpretálhatók. A többi vizsgált antibiotikumok esetében a „non-species related” határértékek alkalmazására szorultunk. Az SXT rezisztencia az izolátumok 70%-ában csak alacsony szintű volt (MIC 8 -, ill. 16 mg/L). A vizsgált antibiotikumok közül csak a levofloxacin és a moxiflaxacin volt gátoló hatással a vizsgált izolátumok 74%-ára. Két beteg S. maltophilia izolátuma minden vizsgált szerre rezisztensnek bizonyult. Az egyik betegből több alkalommal is kitenyészett a pánrezisztens S. maltophilia. Ez utóbbi esetén különböző antibiotikum kombinációk hatását vizsgáltuk, checkerboard módszerrel. A ceftazidim + kinolon kombinációk bizonyultak szinergista hatásúnak. A tigecyclin minden kombinált antibiotikummal indifferens hatást mutatott, akárcsak a colistin kombinációk. Az SXT rezisztencián a ceftazidimmel, tigecyclinnel, colistinnel és kinolonokkal való kombináció sem változtatott.
Juhász Emese, Kristóf Katalin
Semmelweis Egyetem, Laboratóriumi Medicina Intézet, Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Laboratórium
