Fungal virulence, vertebrate endothermy, and dinosaur extinction: is there a connection?, Arturo Casadevall, Fungal Genetics and Biology, 42 (2005) 98-106
A világon előforduló több mint 1,5 millió gombafaj közül mindössze 150 okoz betegséget emlősökben. A dermatophytonokat leszámítva a humán gombás fertőzések ritkák, akkor is leginkább immunszuprimált betegekben fordulnak elő. Az állandó testhőmérsékletű állatokban szintén ritkák a gombás fertőzések, bár például a koaláknál viszonylag gyakori a cryptococcosis, bizonyos madárfajok pedig szisztémás aspergillosisra hajlamosak. Ezzel szemben gyakran fordul elő gombás megbetegedés a változó testhőmérsékletű állatokban, így hüllőkben, kétéltűekben, halakban, rovarokban, valamint a növények esetén is.
Az emlősök gombák elleni viszonylagos védettségének oka egyrészt a magasabb alaphőmérséklet, hiszen a gombák többsége számára a 25-35°C az ideális hőmérséklet. Például a nyulak, 39-40°C-os testhőmérsékletükkel, rezisztensek a Cryptococcus fertőzésre. A gombák kedvelik az enyhén savas pH-t, azonban az emlősök testnedveinek pH-ja lúgosabb. Továbbá az emlősök immunrendszere a fertőzésre adott válasz részeként tovább tudják emelni testhőmérsékletüket (láz), ami kedvezőtlen a gombák számára.
A gombák ősi organizmusok, kialakulásuk mintegy 1 milliárd évvel ezelőttre tehető, míg az emlősök, hüllők, illetve kétéltűek 300-400 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A gombák patogén tulajdonságai valószínűleg abból adódnak, hogy egyes fajok alkalmazkodtak a szélsőséges környezeti körülményekhez (hőmérséklet, pH). A C. neoformans virulenciafaktorai (toktermelés, foszfolipáz aktivitás, melanintermelés) akkor alakulhattak ki, amikor a gombának meg kellett védenie magát a talajban élő amőbáktól.
A dinoszauruszok és sok más faj 65 millió évvel ezelőtti kihalását többféle elmélettel magyarázzák, például egy óriási meteor becsapódásával. Azonban ez mintegy 300000 évvel a tömeges kihalás időpontja előtt következett be, azaz egy hosszabban tartó folyamatot indíthatott be csupán. A kihalás idejében nagyléptékű erdőpusztulás következett be, a rothadó növényzet pedig kiváló táptalajt biztosított a gombák számára. Nagy mennyiségű gombaspóra termelődött és került a levegőbe. Az állatok belélegezték a spórákat, amik nagy mennyiségben inhalálva egy egészséges immunrendszerű egyént is megbetegíthetnek, a hidegvérű állatok pedig egyébként is hajlamosabbak gombás fertőzésekre. A klímaváltozás és élelemhiány, gyengítve az immunrendszert, fokozhatta a fogékonyságot, így a gombás fertőzések hozzájárulhattak a dinoszauruszok kipusztulásához. Magasabb testhőmérsékletük miatt az emlősök és madarak védettebbek voltak a gombáktól, így túlélték a tömeges kihalást.
referátumot készítette: dr. Pongrácz Júlia
