Ez a retrospektív ,exploratív tanulmány felméri a gazdaszervezet, a kórokozó és a terápiával összefüggő tényezők hatását az MRSA bakteraemia esetén.
Az Egyesült Királyság oktató kórházaiban azt vizsgálták, hogy egy év alatt a klinikai kimenetelek 38 egymás utáni bakteraemia esetén hogyan változtak. A 38-ból 16 beteg meghalt egy hónap után; hat hónap után már 21 beteg nem volt életben.
A statisztikai elemzés azt mutatta, hogy az átlagos vankomicin szint, az MRSA agr csoport I, és a set4-var2 -11 –es gén hordozása szignifikánsan összefügg az MRSA bakteriémia kimenetlével; az első alkalommal mért vankomicinszint viszont azt nem befolyásolta.
Ezen túl kiderült az is, hogy minden egy éves emelkedés az életkorban 12%-kal emeli a halálozás kockázatát.
A kutatók emellett multiplex lineáris DNS-amplifikációt majd micro-array hibridizációt végeztek az MRSA izolátumokból. Ez lehetővé tette 144 gén tipizálását, beleértve az összes releváns exotoxint, antimikrobiális rezisztencia faktort,az „agr” allél variánsait,hasonlóképpen a staphylococcus exotoxinszerű („set”) gének meghatározását. Az eredmények arra utalnak, hogy a set4-var2-ll gén jelenlétekor kisebb, míg az agr I gén jelenléte emeli a mortalitást.
Dr. Fehér Adrienne