Echinocandin Susceptibility Testing of Candida Species: Comparison of EUCAST EDef 7.1, CLSI M27-A3, Etest, Disk Diffusion, and Agar Dilution Methods with RPMI and IsoSensitest Media, Arendrup, Garcia-Effron, Lass-Flörl, Lopez, Rodriguez-Tudela, Cuenca-Estrella, and Perlin Antimicrobial Agents and Chemotherapy, Jan. 2010, p. 426-439
Az echinocandinok (caspofungin, anidulafungin és micafungin) a Candidák sejtfalszintézisére hatnak, támadáspontjuk az 1,3-β-D-glukán-szintáz. Sporadikus esetekben számoltak be terápiás kudarcról echinocandin kezelés kapcsán; ezeket az eseteket összefüggésbe hozták az 1,3- β-D-glukán-szintáz komplexet kódoló FKS gének mutációjával.
A cikkben 94 klinikai izolátumot vizsgáltak, ezek közt szerepelt vad típusú, illetve FKS mutáns törzs. Elvégezték velük a MIC meghatározást az EUCAST, illetve a CLSI referencia mikrodilúciós módszere szerint, agarhígítással, E-teszttel és korongdiffúziós módszerrel. A különböző módszerekkel meghatározott MIC értékek összehasonlítása nehézségekbe ütközik, ezért azt nézték meg, hogy az adott módszerrel el lehet-e különíteni az FKS mutánsokat a vad típustól. Ehhez minden módszer és faj esetében meghatározták a vad típus felső határ MIC értékét (WT-UL), ami két felezőhígítási értékkel magasabb a MIC50-nél. Nagyon súlyos hibának (VME) tekintették, ha a FKS mutáns MIC értéke azonos vagy alacsonyabb volt, mint a WT-UL. Súlyos hibának (ME) számították, ha egy vad típusú izolátum MIC értéke magasabb volt a WT-UL-nél.
A három echinocandinra való érzékenységet összességében a legalacsonyabb számú VME-t és ME-t a CLSI módszerével, agarhígítással, illetve RPMI-2G táptalajon végzett E-teszttel határozták meg, azonban még így is az FKS mutánsok 10%-a érzékeny kategóriába esett, ha a breakpointot a WT-UL értékeként határozták meg. Caspofungin esetén az agarhígításos módszer bizonyult a legjobbnak. Micafungin esetén főként a vad és mutáns C. glabrata izolátumok nem különültek el jól egyik módszerrel sem, az FKS mutáns izolátumok legalább negyede érzékeny kategóriába esett. Összességében az anidulafungin esetén találták a legkevesebb VME-t. Az anidulafungin ezért alkalmas lehet echinocandin rezisztenciára való szűrésre, bármelyik referenciamódszerrel vagy E-teszttel meghatározva és a WT-UL értéket breakpointként alkalmazva.
Összefoglalva, egyik módszer sem volt tökéletes, ha az anidulafungin MIC nagyobb, mint a fajspecifikus WT-UL, felmerül az echinocandin rezisztencia lehetősége, amelyet az FKS gén szekvenálásával lehet megerősíteni. Az FKS mutáció hiánya ellenére emelkedett MIC érték lehet technikai hiba, vagy egy jelenleg ismeretlen rezisztencia mechanizmus következménye.
Referátumot készítette: dr.Pongrácz Júlia
