Takácsné Dr. Horváth Éva főorvos asszony, méltósággal viselt hosszú betegsége után 2015. július 18-án, életének 63. évében elhunyt. Kívánsága szerint 2015. augusztus 6-án édesanyja és családjának szeretett szülőföldjében a szlovákiai Farnad község evangélikus temetőjében helyezték végső nyugalomra. Ezt megelőzően 2015. augusztus 2-án a székesfehérvári evangélikus templomban, istentiszteleten emlékezhettünk meg a mindig precíz, óriási munkabírással rendelkező, fiatalokat fáradhatatlanul tanító volt munkatársunkról.
Dr. Horváth Éva 1952. október 22-én, az akkori Csehszlovákia területén, Léván született. Gyermekkorát meghatározta az imádott Garam vidéke. Számos alkalommal történt közös utazásaink alatt mindig nagy lelkesedéssel beszélt ezekről a meghatározó évekről, a családi háttérről. Iskoláit Zselízen végezte, majd a magyar gimnáziumban szerzett érettségije után a kiváló eredményű tanulmányoknak és az akkori államközi egyezményeknek köszönhetően 1971-től a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (Budapest) orvostanhallgatója lett. 1978-ban szerzett általános orvosi végzettséget 1979-től folyamatosan Székesfehérváron élt és dolgozott a Fejér megyei Szent György Kórház Központi Laboratóriumában. Minden laboratóriumi munkafolyamatot ismert és rendszeresen ügyeleti munkát is vállalt. Szűkebb szakterületének a hematológia-hemosztázis területet választotta, tevékenyen részt vett a hematológia területén bekövetkező fejlesztésekben. A manuális metodikák után hatalmas előrelépést jelentett a sejtszámláló automata bevezetése, melyet a kezdetektől irányított és felügyelt. A laboratóriumi minőségirányítási rendszer kialakításában, a munkautasítások, eljárás-leírások elkészítésében, az előírások betartásának ellenőrzésében is rendszeresen részt vett. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság tagja 1978-tól. 1986-ban lett a klinikai laboratóriumi vizsgálatok szakorvosa és a hematológiai részleg vezetője. 1996-tól főorvosi és osztályvezető helyettesi kinevezést kapott.
1997-től a Fejér Megyei Szent György Kórház Központi Laboratóriumába történt osztályvezető főorvosi kinevezésemtől kezdve ismertem meg Évát. Tíz évet dolgozhattunk együtt úgy, hogy nemcsak távollétemben, de folyamatosan számíthattam munkaköri helyettesem legjobb döntéseire. Bár igazán a hematológiai automaták közelében érezte igazán jól magát, mégis az új laboratóriumi struktúra kialakítása során is bátran hallgathattam a kiváló, tapasztalt szakember jó emberismeretére, szakmai tanácsaira. Javaslatait mindig érdemes volt megszívlelni, bár szerénysége, körültekintő magatartása miatt csak a legközelebbi munkatársaival osztotta meg ezeket. Külön élményt jelentett a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán történő orvosdiagnosztikai analitikus oktatás kapcsán végzett közös munkánk. Nemcsak a hematológia gyakorlati, elméleti oktatásában, a vizsgáztatásban, de a székesfehérvári teljes laboratóriumi gyakorlati oktatási program összeállításában is nagy segítséget biztosított. Számos hallgató témavezetője, szakdolgozatának konzulense, opponense volt. Az oktatás, vizsgáztatás céljából a Székesfehérvár és Kaposvár közötti oda-vissza autóutjaink során is igazán jól megismerhettem Éva szakmai elhivatottságát és a fiatalok felé nyújtott bíztató hitét. Nagyon tudott örülni valamennyiük apró pici sikerének is. Tizenöt, elsősorban hematológiai jellegű publikációjából kilenc közös munkánk eredménye alapján született.
A 2007-es év új kihívás elé állította. A Móri Kórházban létrehozhatta álmai laboratóriumát. A munkáját és kedves emberségét mintegy jutalmazva a közreműködő cégek, hatóságok és vezetők boldogan siettek segítségére. 2011-ben a móri kórházból ment nyugdíjba.
A különböző betegségek időnként átmenetileg akadályozták sikeres tevékenységét, bár minden alkalommal optimizmusának, kitartásának, hitének, közvetlen családjának (férjének és két felnőtt fiúgyermekének és társaiknak) köszönhetően teljesen felépült. Ez a legutóbbi betegség igazán próbára tette, mégis méltósággal viselte a műtéteket, kezeléseket, amelyek kezdetben sikerrel bíztattak. Néhány hónappal ezelőtt azonban a kór utat tört testében és optimizmusa ellenére nem sikerült azt legyőznie.
Éva, nyugodjál békében!
Székesfehérvár, 2015. augusztus 31.
Dr. Fekete Mátyás
főiskolai tanár,
állandó minőségügyi szakfőorvos
az orvosi laboratóriumi szakterületen
