November 6-án, életének 98. évében elhunyt dr. Katona Ferenc, a hazai és nemzetközi neurológia kimagasló szaktekintélye, a fejlődésneurológia és neuroterápia megalapozója. Professzor úr évtizedeken át a MOTESZ egyik meghatározó személyisége volt, több társaság alapítója, elnöke és képviselője Szövetségünkben. A MOTESZ Rehabilitációs Bizottságának elnökeként elsősorban az ő nevéhez fűződik a REHA-Hungary konferencia és kiállítás sorozat, amely másfél évtizeden át az egyik vezető szakmai programunk volt. Munkásságának eredményeit és emlékét megőrizzük! 

Katona Ferenc temetése november 12-én volt. Ravatalánál a MOTESZ nevében korábbi elnökünk, Oberfrank Ferenc az alábbi szavakkal búcsúztatta:  

Drága Marianne, Tamás, Tisztelt gyászolók!

Engem is ostorcsapásként ért Katona Ferenc halálhíre, ami Berényi Tamás barátom SMS értesítése útján jutott el hozzám, szinte azonnal. Sokan vagyunk most így, hiszen a 98 évet élt Orvosprofesszor a fejlődésneurológia és neuroterápia itthon és világszerte elismert megalapozójaként megszámlálhatatlanul sok törékeny emberi életnek adott értelmet, minőséget, méltóságot és tisztelendőséget a tevékennyé, hatékonnyá és szervezetté tett tudása és mindent átható emberszeretete révén. Gazdag szakmai életművét nem én vagyok a leghivatottabb bemutatni és értékelni, de az őt övező tiszteletet és elismerést a legszélesebb körben és a legmagasabb szakmai szinten nagyon sokszor megtapasztaltam és híven tanúsíthatom.

Először 1985-ben, orvostanhallgatóként találkoztam vele, amikor jó sorsom és gyermekgyógyászati gyakorlati tanulmányaim a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetbe irányítottak. Oda, ahol ő már tíz éve vezette az általa szervezett fejlődésneurológiai és neurorehabilitációs osztályt. E találkozás azért is elmémbe „égett”, mert Katona Professzor lenyűgöző, etikai szemlélettel áthatott szakmaisággal mutatta be nem mindennapos esetét, egy éppen akkor hozzá került anenkefál újszülöttet.

Következő találkozásunkra jó tíz év múlva került sor, amikor bekapcsolódtam a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének a munkájába. Katona Professzor úr a Magyar Rehabilitációs Társaság és a Magyar Kontinencia Társaság elnökeként akkor már régóta dolgozott a MOTESZ-ben, amely annak idején is több, mint százhúsz (ma éppen 124) orvostársaság szövetségeként működött.

Katona professzor kezdeményezésére jött létre és az ő vezetésével működött a MOTESZ Rehabilitációs Bizottsága. A MOTESZ egyik legsikeresebb szakmai rendezvény-sorozatának, a másfél évtizeden át megrendezett „REHA-Hungary” összejöveteleknek is Katona Professzor volt a kezdeményezője, fő szervezője, vonzerője és „lelke”.  A tudományos és klinikai szakmai közéletet azzal is gazdagította, hogy 2008-ban munkatársaival megalapította a Magyar Fejlődésneurológiai Társaságot, amely szintén MOTESZ tagszervezetté vált.

Ezek után nem meglepő, hogy munkásságát számos további magas kitüntetés mellett, 1997-ben MOTESZ -díjjal ismerte el a MOTESZ Szövetségi Tanácsa, amely a Szövetség legmagasabb szintű elismerése a sok éven keresztül, a tagegyesületek közötti együttműködés, a Szövetség egészének formálása és fejlődése érdekében végzett társadalmi munkának az elismerésére szolgál.

Hosszú, aktív élete során szakadatlan gyógyított, előadott, tanított, érvelt, szervezett, mozgósított. Publikálta tudományos és enciklopédikus tudását, szintetizáló képességét tükröző műveit, amelyek többségét személyes ajándékaként őrzöm könyvespolcomon és gyakran forgatom.

A számomra legértékesebb kötetét egy, mindkettőnk számára váratlanul, igen személyes beszélgetésbe torkolló, Szent Margit Kórházbeli osztályán tett látogatásom emlékére kaptam Tőle. Ez az egyedülálló mű a hosszú mérlegelés után végül 2016-ban publikált, katartikus hatású „Túlélés”.

Ebben a krónikában Katona Ferenc a figyelmet egycsapásra rabul ejtő „Invokáció” és a parainesis-ként tetőző „Utószó” között saját 101/335. számú munkaszolgálatos századbéli és gunskircheni KZL-beli életét beszéli el a budapesti visszatéréséig.

Ahogy Katona Ferenc életében, úgy ebben a műben is fontos szerep jut Barabás Tamás aranytollú újságírónak és Hegedűs Géza írónak, dramaturgnak, nekem Géza Bácsinak, a nagy mesélőnek, aki szó szerint a pokolban is a „túlélésbe mesélte” őket.

Katona Ferenc Professzor egész életműve a sok-sok kis öntudatlan, kiszolgáltatott emberi élet túlélésbe, „haza” segítését és az e tevékenység szolgálatába álló szakemberek folyamatos gyarapítását szolgálta.

Professzor Úr általam kiemelt műve, különösen az Utószava „beavatás”. Parainesis, aminek örök érvényűségét sajnos a jelenlegi világpolitikai fejlemények is igazolják. Mindenkinek el kellene olvasnia.

Törékenynek ható, de megtörhetetlen alakját, jellegzetes tartását, hangját ma még könnyen felidézzük, átható tekintetét magunkon érezzük és ez az érzés legtöbbünkben halálunkig megmarad.

Kedves Marianne, Tamás, gyászoló Család! Osztozunk a fájdalomban és a gyászban. Ne halványuljon el az emlékezet, de hozzon az idő vigasztalást!  

Tisztelt Katona Professzor Úr, Drága Ferenc - nyugodj békében!