Magyar Sebész Társaság

Az MST története

A Magyar Sebész Társaság Alapítására a kezdeményezést néhány lelkes magyar sebész felbuzdulása adta, akik 1905-ben a berlini sebész kongresszuson vettek részt. Borbély Samu, Chudovszky Móric, Fráter Imre, Háberern J. Pál, Koch Béla, Ludvik Endre és Manninger Vilmos egy kis berlini vendéglőben együtt vacsoráztak, és ott beszéltek meg annak szükségességét, hogy a Német Sebésztársaság példájára a magyar sebészeket is társaságban kell egyesíteni. Ez a gondolat ébren maradt bennük, leginkább Manninger Vilmost foglalkoztatta. Társai is őt tartották legalkalmasabbnak a szervezés megindítására.

Az MST megalapításához az első lépést Manninger körlevele jelentette, amelyet 1906. október 23-án írt. 1906. november 16-án már megalakult az MST előkészítő bizottsága, amely elnökéül Dollinger Gyula professzort, titkárává pedig a kezdeményező Manninger Vilmost választotta. Az előkészítő bizottság kidolgozta az alapszabályok tervezetét, amelyet az 1907. május 31-én megtartott alakuló közgyűlés vitatott meg és pontokba foglalt. Általános lelkesedés fogadta a felhívást és a megalakulást, és így 316 taggal megindult az MST élete.Az első ülés színhelye a Nemzeti Múzeum díszterme volt. Ott ültek a díszemelvényen az akkori vezető állami tisztségviselők is reprezentálva azt a nagyrabecsülést, amelyet a magyar sebészet kiváló képviselői addig kivívtak. A társaság 316 tagja közül alig hiányzott valaki. Dollinger elnök nyitóbeszédében többek között ezeket mondta:"... Tudományt és lelkesedést keresünk ezen összejöveteleken, ezt a kettőt akarjuk innen magunkkal hazavinni. Tudást, amelyet szenvedő embertársaink, betegeink javára fordítunk és lelkesedést, amely örömöt és erőt ad szakmánk fejlesztésére, előbb vitelére és a reánk háruló felelősségteljes nagy munka elviselésére..."

Olvasva a régi jegyzőkönyveket meglepő, hogy majd száz évvel ezelőtt milyen világosan látták elődeink a magyar orvostudomány helyét. A Magyar Királyi Orvosegylet 1906. október 15-én megtartott Nagygyűlésének jegyzőkönyvében Bókay Árpád elnök megnyitó beszédében ez áll:"S midőn majd évenként az ünnepi előadónak átnyújtjuk a Balassa-érmet, jusson mindig eszünkbe, hogy ezentúl is csatlakoznunk kell a nyugat tudományos törekvéseihez. Nem szabad elzárkóznunk a nagyvilágtól. A nemzeti elzárkózottság még a nagy nemzeteknek is árt. Nekünk, kik Európa szívében vagyunk földrajzilag, lelkileg is ott kell lennünk mindig és mindenütt, ahol Európa van."