Az újszülöttkori szűrővizsgálatok (anyagcsereszûrés, hallásszűrés) a magyarországi gyakorlatban lényegében a teljes populációra kiterjednek és jól működőnek tekinthetők. A kritikus congenitalis vitiumok (KCV) az újszülöttkori halálozás és morbiditás fontos okai Gyakoriságuk kb. 2/1000 élveszületés (1-3), azaz az anyagcsere-betegségekhez képest 10–20-szor gyakoribbak, és Magyarországon mintegy 150–200 ilyen újszülöttel kell számolnunk évente. A KCV-k természetüknél fogva súlyos hemodinamikai zavarral járhatnak, és már az első életnapokban beavatkozást igényelhetnek. Az alkalmazott sürgõsségi beavatkozás (katéter intervenció, szívsebészeti beavatkozás) az idõben felismert KCV-k esetén a betegek számára túlélést, majd a korrekciós beavatkozások után az esetek többségében jó életkilátást biztosít (1-3).
A KCV-k felismerését segíti az antenatális ultrahangvizsgálat (4) és a posztnatális megfigyelés, de még a gondos ellátás mellett is ezeknek az eseteknek mintegy 1/3-a nem kerül hazaadás elõtt felismerésre.
Az antenatális szűrés során a fõ cél az élettel összeegyeztethetetlen vitiumok kiszűrése,
ami nagy szakértelmet és hosszú idõt igényel (4).
A magzat méhen belüli pozíciója nem mindig teszi lehetõvé az ideális megtekintést. Születés után a ductus dependens vitiumok a ductus hemodinamikai záródásáig sokszor csak enyhe tüneteket produkálnak. A KCV-s újszülöttek korai felismerése és ennek köszönhetően az újszülöttek idõben megfelelő ellátóhelyre jutása életmentõ lehet, illetve a túlélõ újszülöttek életkilátásait is javítja.