A kardiológus és családorvos kollégák számára segíti az eligazodást az evidenciák tengerében az a tény, hogy az irányelv a megszokott, az Európai Kardiológus Társaság által évek óta alkalmazott ajánlási besorolást (osztály és evidenciaszint) alkalmazza. A hazai irányelv idei megjelentetése különösen erős indokot szolgáltatott arra, hogy az idei kongresszuson a tavalyihoz hasonlóan ismét megrendezésre kerüljön a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társasággal közös szervezésben egy, a perifériás érbetegséggel foglalkozó tudományos szimpózium.
A szimpózium első két előadása az irányelv legfontosabb újdonságait hivatott kiemelni. Az első előadásban, dr. Farkas Katalin tanárnő tolmácsolásában, a diagnosztika és a konzervatív kezelés leglényegesebb elemei kerülnek ismertetésre. Az új diagnosztikai lehetőségek ismertetése mellett szóba kerülnek a vizsgálatra kerülő betegekkel kapcsolatos olyan javaslatok, amelyekkel a kezelőorvosok segíthetnek a szövődmények elkerülésében (pl. kontrasztnephropathia elkerülése).
A konzervatív kezelés területén is megjelentek forradalmi újítások (pl. új lipidcsökkentő kezelések, antitrombotikus terápiák), az ezekkel kapcsolatos, érbetegekre vonatkozó evidenciák ismerete hasznos tudás mind a családorvos, mind a kardiológus kollégák számára. A második előadásban dr. Palásthy Zsolt tanár úr, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság főtitkára érsebészként foglalja össze a revaszkularizációval kapcsolatos legfontosabb újdonságokat. Mondanunk sem kell, hogy az alsó vétagi érbetegségben szenvedők kisebb hányada szorul érhelyreállító beavatkozásra legyen az nyílt műtét vagy éppen endovaszkuláris intervenció –, ugyanakkor az időzítése ezen beavatkozásoknak kulcsfontosságú. Az irányelv kiemelt területe a végtagot veszélyeztető ischaemia (akut és krónikus) ellátása, hiszen a hazai adatokat ismerve Magyarországon komoly problémát jelent a magas amputációs arány.
Ez a téma már átvezet dr. Kolossváry Endre főorvos úr, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság elnökének a magyarmérbetegellátás mutatóival foglalkozó előadására. Mind az alapellátásban dolgozók, mind pedig a kardiológiai szakellátásban dolgozók számára tapasztalat, hogy az alsó végtagi verőérbetegség felismerése, a diagnózis felállítása, majd pedig a megfelelő stratégiával végzett kezelés sokszor nem megfelelően alakul hazánkban. Ráadásul, ahogy elnök úr előadásában rávilágít, igen jelentős területi különbségek figyelhetők meg a hazai ellátásban. Annak a hazai vizsgálatnak az eredményei, amelyet Kolossváry főorvos ismertetni fog előadásában, jól hasznosíthatók a hazai érbetegellátás jobbá tételének érdekében. Biztos vagyok benne, hogy ez a szimpózium izgalmas szakmai színfoltja lesz kongresszusunknak! Kérem, jöjjenek el, higgyék el, érdemes!
Prof. dr. Járai Zoltán
