Hazánkat dokumentáltan 2020. március elején érte el a járvány. A hazai adatok jelenleg több mint 1 800 000 igazolt fertőzött betegről, több mint 46 000 halálesetről és több mint 6 400 000 oltott személyről szólnak (3 800 000 lakos vett fel legalább három oltást). Az ötödik hullám lecsengő szakaszában tartunk. Jelenleg jelentős mértékben csökkent a kórházi kezelésre, illetve intenzív ellátásra szoruló betegek száma, kórházban döntő többségében az egyéb, súlyos krónikus, ápolásra is szoruló, pozitív tesztet adó betegek fekszenek. COVID fertőzés okozta súlyos állapot kiemelten a sajnos most is nagyszámú oltatlan beteg körében fordul elő. (A negyedik hullám legsúlyosabb, ECMO-kezelésre szoruló betegei is szinte mindnyájan oltatlanok voltak.)
A világjárvány orvosi oldalát tekintve rávilágított a tudásunk korlátozott voltára. Emlékezzünk vissza, a járvány kezdetén hány gyógyszerről, eljárásról születtek a legrangosabb folyóiratokban közlemények, amelyekről később bebizonyosodott, hogy sajnos súlyos metodikai hibákból adódóan értékelhetetlenek, és a „csodaszerek” hatástalannak, vagy akár kifejezetten károsnak bizonyultak! Igazából terápiás bizonyítékkal ma az aktuális mutánsnak megfelelő korai antitestterápia, a remdesivir-, az antikoaguláns és intenzív szupportív kezelés bizonyult. Az ECMO a lehetőségét adta meg a túlélésnek, amennyiben maradt elég tüdőkapacitás. Egy-egy sikeres tüdőtranszplantáció (hazánkban is) történt. Sajnos a komplex, intenzív ellátásra szoruló betegek kisebb része éli túl a fertőzést. Mindezen tények fényében rendkívül szomorú, hogy a 2020. december 26-a óta rendelkezésre álló, bizonyítottan hatásos védőoltást több millió ember elvi okok miatt nem hajlandó elfogadni.
Kardiológiai ellátás
Munkatársaimmal (dr. Skoda Réka, Pintér Anita) elemeztük a járvány hatását a heveny miokardiális infarktus ellátására, illetve a COVID-fertőzött infarktusos betegek kimenetelét. A pandémia kezdetén azon országokban, amelyeket súlyosan érintett a pandémia (pl. Olaszország), orvosi beszámolók alapján kevesebb akut koronária szindrómás páciens került felvételre a kórházakba. Aggodalomra adott okot az a tény, hogy a potenciálisan akár halálos miokardiális infarktust elszenvedő betegek súlyosabb következményekkel nézhetnek szembe a járványhelyzet következtében. A pandémia első két hulláma idején megvizsgáltuk, hogy hasonló-e a helyzet Magyarországon, ami még akkor a pandémia által kevésbé sújtott országok közé tartozott. Öszszehasonlítottuk a pandémia első hulláma alatt kezelt betegek demográfiai és klinika adatait a 2018–2019-es év azonos időszakában kezelt betegek adataival. Klinikánkon, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 41%-os csökkenés volt megfigyelhető az összes ACS-esetszámban, 29%-os a STEMI-s és 50%-os az NSTEMI-s páciensek számában a pandémia során. A STEMI-s betegek egy része késve került felvételre (17,49% vs. 34,48%).
A súlyos esetek száma – LM intervenció, nagyon magas rizikójú NSTEMI – is csökkent. A kórházi halálozás 17%-kal növekedett. A későbbiekben, a pandémia további hullámai alatt is az infarktusos esetszám hasonlóan drasztikus csökkenését tapasztaltuk. A pandémia nemcsak az akut ellátásra volt hatással, hanem befolyásolta az infarktuson átesett betegek életkilátásait is. Irodalmi adatok alapján a COVID-pozitív, STEMI-s betegek prognózisa szignifikánsan rosszabb, mint a COVID-negatív STEMI-s betegeké. Mi is megvizsgáltuk, hogyan befolyásolta a COVID-fertőzés az infarktuson átesett betegek rövid távú, 30 napos mortalitását. 30 napon belül a COVID-pozitív csoport 18,60%-a, a kontrollcsoport 10,07%-a halt meg (p=0,01). A társbetegségeket tekintve a COVID+ betegek több mint felénél szignifikánsan csökkent az ejekciós frakció (EF ≤40%), és a szívelégtelenség prevalenciája is szignifikánsan magasabb volt ebben a csoportban (51,16% vs. 27,84%, p=0,0329). Nem volt szignifikáns különbség a két betegcsoport között a STEMI és az NSTEMI előfordulási gyakoriságában. Bár nem volt szignifikáns különbség, a kamrafibrilláció (11,63% vs. 6,82%), az újraélesztés (23,26% vs. 10,08%) és az ECMO-beültetés (2,38% vs. 1,26%) gyakoribb volt a COVID+ csoportban.
Kimutattuk, hogy a COVID-pozitív betegek 30 napos mortalitása szignifikánsan magasabb volt, és az akut miokardiális infarktus súlyosabb lefolyása és a szövődmények magasabb előfordulása volt megfigyelhető. Éppen ezért szükséges a vírus trombogén hatásának, valamint a gyulladásos aktivitás fokozása molekuláris és betegségi szinten történő vizsgálata. További trombogén szövődmények (pl. mélyvénás trombózis, tüdőembólia, ischaemiás stroke) kivizsgálása is fontos. Mindezen folyamatok időbeliségének vizsgálata, a szövődmények hosszú távú elemzése és a tapasztalatok beépítése a klinikai ellátásba is szükséges. A kezeletlen/megkésve ellátott szívinfarktusos betegek növekvő száma miatt a következő hónapokban, években több szövődményes esetre, több szívelégtelenségre, malignus szívritmuszavarra lehet számítani a kezeletlen infarktus miatt. Az általános kardiológiai ellátás tekintetében kiemelt probléma a krónikus szívbetegek (kiemelten a szívelégtelenség) gondozása. A távmonitorozás funkciójával felszerelt beépített eszközök nagy jelentőséggel bírtak és bírnak ilyen szempontból is betegeink ellátásában. Összességében a világjárványnak súlyos másodlagos hatása volt és van, ami a jövőben kiemelt jelentőséggel bír.
Prof. dr. Becker Dávid
