Példakép, mert tudtad, hogy nem véletlenül maradtál fiatalon életben, feladatod van, amit Rád bíztak és amit Te egyenes gerinccel teljesítettél. Mindig is csodáltam azt a bátorságot, ahogy a hitedért, elveidért ki mertél állni. Minden korban mertél az árral szemben úszni. Nem volt ez másképpen az orvostudomány, szűkebb területeden a kardiológia területén sem. Mertél szabadon gondolkodni, mertél a dogmáknak nekimenni. Ha egy előadáson hozzászóltál mindig a saját egyéni elképzeléseidet mondtad el, függetlenül attól, hogy az egyezik-e az aktuális hivatalos szakmai véleménnyel vagy sem. Számos eredeti ötleted volt, amiből sokan tanultunk. Voltál külföldön, de mindig hazajöttél és sohasem külföldön akartál nagy karriert befutni. Hittél a gondolkodás erejében, hittél abban, hogy egy szép, szeretettel és gondossággal megteremtett világban élünk, ahol a feladatunk ennek minél jobb megismerése. Ez a hit meg a Gondviselőbe vetett hited tett olyan erőssé, hogy el tud viselni, ha elképzeléseidet nagyon sokszor nem valósították meg. Hittél abban, hogy a tisztán ratioval kigondolt javító szándékaid minden komoly politikai támogatás nélkül is célt érhetnek az egészségügyben.
Egész szakmai működésedet meghatározta az informatika módszereinek a bevezetése a kardiológiába. Ugyanakkor kiváló diagnoszta is voltál, aki nagyon fontosnak tartotta az alapos anamnézist és a fizikális vizsgálatot. Kezdő orvosként mindig csodálattal figyeltem ahogyan meghallottad a legkisebb vitiumokat is (amiket utána mi az újnak számító echo-doppler vizsgálattal konfirmáltunk).
Mindig mertél újat kezdeni.
Mertél nyugdíjasként elvállalni egy új kórházi igazgatást, mert fontosnak tartottad, hogy létrejöjjön egy sokkszakmás egyházi kórház. Itt is a kórház, a betegek és az orvos kollégáid érdekeiért küzdöttel.
Ezt velem együtt nagyon sok kollégám így érezte és ez nagyon jó érzés volt.
Mertél életed derekán teniszezni elkezdeni. Ez vált a hobbiddá, ahol nap, mint nap a végsőkig küzdöttél. Ezt a meccset szakította meg a Gondviselés, és hívott le a pályáról, GYÖZTESKÉNT.
Kedves Attila, kérlek küzdj továbbra is értünk, mert nagy szükségünk van rá !
Kedves gyászolók, mindenkinek azt kívánom, hogy minél később, de ilyen győztesen tudja elhagyni a pályát, ahogy ezt Naszlady Attila professzor úr tette.
Tomcsányi János
