1953-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Belgyógyászati, majd gyermek kardiológiai tevékenységét követően 1964-ben Prof. Littmann Imre meghívására csatlakozott az Orvostovábbképző Intézet I. Sebészeti Klinika szívsebészeti munkacsoportjához, mint kardiológus konzíliárius. A szívműtétre kerülő betegek kivizsgálását és a műtét utáni gondozását kimagasló szaktudással és alapossággal végezte. Napi rutin munkája mellett jelentős tudományos tevékenységet fejtett ki. Magyarországon elsők között foglakozott a pacemaker kezeléssel, kandidátusi disszertációját is e témában védte meg 1972-ben. Számos - akkor még - kevéssé ismert kórképet (HOCM, mitrális prolapsus syndroma, Prinzmetal angina) ismertetett klinikai munkája során. Rendkívül jó diagnoszta volt.
Személyében szerény, nagy tudású, kiváló kollégát vesztettünk el.
