Préda István Professzor Úr 2021 áprilisában tölti be nyolcvanadik életévét. A tisztelt olvasó engedje meg nekem, hogy nevében is köszöntsem Professzor Urat, akit több, mint negyven éve ismerek, a sors szelének fúvását sokszor együtt megélve, élvezve, elszenvedve.
Pista – amint könyvében írja – a hatvanas évek szellemének megfelelően, iparoscsaládból hátrányba kerülve harmadjára, sportolói kvalitásait is felhasználva került be az orvosegyetemre. Mint ismeretes, válogatott párbajtőrvívó volt, ismert sportoló. Ez a sportolói lét márpedig nem múlik el, mind a mai napig egész lényét áthatja. Pályája során képes volt, és ma is képes arra, hogy felpörgesse magát, koncentráljon, harcoljon, küzdjön, az életet egyfajta sportpályaként, pástként érezve. Ma már én is tudom, hogy a vezetői léthez ez elengedhetetlen, enélkül nem lehet semmilyen rendszerben sem fenntartani a csapatot. Ő pedig példát mutatott ebben is. Sosem volt olyan perc, hogy a Klinika, a munka ne állt volna gondolkodása, tevékenysége homlokterében, akár szabadidejében is. Előfordult, hogy azt mondták, debatter alkat. Ezt az eredetileg angol szót addig sosem hallottam, de valóban némiképpen visszaad egyéniségéből. A dolgok számára sokszor valóban nem steril, autonóm, független jelenségek voltak, hanem vonatkoztatást, kapcsolatot hordoztak, hordozhattak a Klinika szempontjából. A Klinika és Ő maga pedig mindig elválaszthatatlanok voltak.
Visszatérve életútjára, az valóban bővelkedett kihívásokban. Dr Schwarczmann Pál vette fel az szabolcs utcai Orvostovábbképző Intézetbe, a II. Belgyógyászati Tanszékre. Kenedi Péter volt az első főnöke, pályatársa pedig többek között Dr. Kárpáti Pál, Dr. Ács Éva, Dr Hollander Erzsébet. Egy olyanfajta modern, tudásalapú műhelybe csöppent bele, ami a belgyógyászati intenzív ellátás, akut ellátás, széles alapon való, klasszikus belgyógyászati gondolkodás otthonává vált és évtizedeken át meg is maradt ilyennek. Márpedig ebben a „műhelymunkában” Pista igenis sokat tett, megszerezve, megtartva olyan fiatalokat, akik a tegnap és a ma vezetői lettek. 1976-ban a franciaországi Caen egyetemén dolgozott a hypothermia cardialis hatásait kutatva. Ott védte meg Ph. D. dolgozatát, melyet itthon újra meg kellett írnia, és 1977-ben megvédenie. 1992-ben lett az Orvostovábbképző Egyetem II. számú Belgyógyászati Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára. Egy olyan óriási, de a kor kihívásaival jól harmonizáló föladatot kellett megoldania, melynek végeredménye egy integrált invazív kardiovaszkuláris és szívsebészeti központ lett. Ehhez nem csak az akkor némiképp omladozó épületek rendbehozatása képezett akadályt. Az intézmény egyetemi és (majd sokkal később) fizikai létének megsemmisülése is 1992-ben kezdődött meg és folytatódott 2006-ig, Pista teljes igazgatói periódusa alatt. A kedves olvasó azonban téved, ha azt képzeli, hogy ez a 14 év kudarcok sorozata volt, éppen ellenkezőleg. Létrejött egy modern, integrált tercier kardiovaszkuláris központ, annak minden, tárgyi, személyi, továbbá finanszírozási feltételével. Ez az időszak volt az invazív kardiológia „Haynala”, beköszöntése, uralomátvétele, a medicina ágai közül való kiemelkedése. Az új kardiovaszkuláris centrum négyszintes épületét 2001-ben adták át úgy, hogy a rekonstrukció alatt is mindvégig működött.
Pista 2000 és 2003 között oktatási és külkapcsolati rektorhelyettes volt a Semmelweis Egyetemen, miközben a szekvenciálisan rengeteg nevet viselő szabolcs utcai kórház kardiovaszkuláris központját létrehozta és vezette. Két ciklust vitt végig a Magyar Kardiológusok Társasága főtitkáraként.
Talán a fent leírtak alapján nem túlzás azt állítani, hogy Ő valóban végig harcolta aktív vezetői éveit, rengeteg társadalmi, kulturális, vallási, politikai kapcsolatot ápolva és kialakítva. Falaink között megfordultak Kertész Imre, Avram Hersko Nobel díjasok. De Pista mindig értünk (is) küzdött, a Klinikáért, a csapatért. 2006-tól osztályvezetőből az Országos Gyógyintézeti Központ főigazgatójává nevezték ki. A Semmelweis Egyetem professor emeritusa, más ágak mellett a sportorvoslás szakértője.
Működése során alakult ki, kezdődött meg az új kollégák titkos szavazással kiegészített nyilvános „casting” felvételi rendszere, mely a jelen és a jövő tehetségeit valóban képes volt a csapatba beintegrálni, megtartani. Így került be Dr Duray Gábor és Dr Kerecsen Gábor, Dr Borsányi Tünde és még sokan mások, végülis Pista, a Szabolcs utca örökségének továbbvivői.
Pista ma is aktív, jókedélyű, ép lelkű és ép értékrendű kolléga, akiről maximum példát vehetnek mindazok, akik tévelygéseik, bolyongásaik során esetleg orvosvezetőként kívánnának boldogulni ma és holnap.
Kedves Pista, tisztelt Professzor Úr, egészségben töltött nyolcvanadik születésnapodon szívből gratulálunk Neked!
Hálás köszönettel
Kiss Róbert Gábor
egy volt munkatársa
--------------------------------------------
Préda István Professzor Urat pályám kezdetén ismertem meg, amikor felvételt nyertem a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Kardiológiai és Belgyógyászati Klinikájára. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen mértékben lesz meghatározó pályám során Préda Professzor úr személye. Kemény kézzel, de igazságos vezetőként irányította Klinika működését, az akkoriban felvett fiatal munkatársak szakmai és tudományos képzését. Az újonnan kialakított szív elektrofiziológiai laborban, majd néhány évvel később az európai szintű új szív elektrofiziológiai és pacemaker műtőben olyan magas szintű szakmai képzésben részesülhettem, hogy amikor kardiológusként a Frankfurti Egyetem Kardiológiai Klinikájára kerültem, a napi klinikai munkát ugyanúgy folytathattam, mint ahogy azt a „Szabolcs utcai Kórházban” megszokhattam.
Préda Professzor úrtól tanultam meg, hogy az orvosi hivatás részét képezi az is, hogy a klinikai munka során észlelt új, vagy szokatlan jelenségek felé kíváncsisággal, de egyben kellő kritikával kell forduljuk. Az EKG elemzés, a szívritmuszavarok felismerésének és kezelésének magas szintű műveléséhez hozzá tartozik az is, hogy az új felismeréseket tudományos alapossággal vizsgáljuk és egymással megvitassuk. Mindezekkel együtt Professzor úr mindig támogatóan fordult a fiatal tanítványok felé, és szerteágazó nemzetközi kapcsolataival is segített bennünket.
Hálával tartozom Préda Professzor Úrnak azért, hogy bevett a Csapatba, és a Szabolcs utcai kardiológiai műhely örökségére alapozhatom mindennapi munkámat.
Kedves Professzor Úr! Nyolcvanadik születésnapod alkalmából nagy tisztelettel gratulálunk Neked!
Duray Gábor
