Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Karácsonyi köszöntő az MKT Elnökétől2010.12.22. - MKT, Prof. Dr. Merkely Béla - Hírkategória: Általános Kedves Barátaim!
Közeledik a Karácsony, hamarosan meggyújtjuk az ádventi koszorú negyedik gyertyáját is. A forralt bor illata és az utcák ünnepi kivilágítása arra késztet minket, hogy egy esztendő multával visszagondoljunk, mi minden történt velünk az idén, hol és milyen gyertyalángot gyújtottunk, ami most is lobog.
Egyszer hallottam Sinkovits Imrét a rádióban beszélni. Elmesélte, hogy kisgyermek korában milyen izgatottan várta az angyalokat, és egy alkalommal, amikor lélegzetét is visszafojtva, csendben várta érkezésüket, látta is őket és hallotta a szárnyuk susogását. Azt hiszem, sokan vagyunk, akik hasonló gyermekkori élményekről tudunk beszámolni. A csodában való hit képessége persze nem csak a gyermeki lélek jellemzője. Olyan ez, mint egy gyertyaláng, ami a lélekből világít, mégis az arcunkra van írva. Ha ránézünk egy csodát váró kisgyermekre, érezzük a mi szívünkben is fellobban ez a láng. A gyermeki lelkünk megőrzése, ismételt életre keltése az, ami meggyújtja bennünk a gyertyalángot, ami a nehézségekkel teli időkben is világítani tud. A mi munkánkban ez különösen fontos, hiszen hivatásunkból adódóan minden nap embertársainkon kell segítenünk, és számos alkalmunk nyílik a betlehemi láng továbbadására.
Barátaim, a szokásosnak mondható év végi ünnepi vacsoránkat 2010-ben nemcsak egy étteremben, hanem a hazai tudományos közélet központjában tartjuk. A Magyar Tudományos Akadémiát, mint helyszínt a magyar tudománynak és a magyar kardiológusoknak szóló gyertyalángnak szánjuk. Azt üzenjük, ugyanis, hogy a magyar szívgyógyászat itthon van az Akadémián. Hiszen belgyógyász elődeink a szívgyógyászatban is jelentős mértékben járultak hozzá a nemzetközi tudományos eredmények megszületéséhez. A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként például Korányi Frigyes az elsők között foglalkozott tudományos igényességgel a szívbillentyű betegségekkel és fia, Korányi Sándor, ugyancsak az MTA tagjaként a szívritmuszavarokról publikált. Korányi Sándor nevéhez fűződik az első kardiológiai jelentőségű európai epidemiológiai tanulmány is, az alföldi aratók kalóriafogyasztásának vizsgálatával és annak népegészségügyi hatásainak elemzésével. Ugyancsak a magyar tudománynak adott nemzetközi dimenziókat Haynal Imre akadémikusunk munkássága, akinek számos publikációja jelent meg a világháborús időket és a járványokat túlélt lakosság körében egyre hangsúlyosabbá váló heveny szívroham témakörében.
Nagy örömmel köszöntöm körünkben Papp Gyula akadémikust az MKT tiszteletbeli elnökét, a nemzetközi szinten magasan jegyzett experimentális elektrofiziológust, aki a Magyar Kardiológiai Társaság követeként nemcsak a Magyar Tudományos Akadémián, hanem az Európai Kardiológia Társaságban is nevünkben gyújtotta és őrzi a gyertyalángot.
A Magyar Kardiológusok Társasága az elmúlt 20 évben meghatározó hazai orvos szakmai szervezetté vált és balatonfüredi kongresszusunk a legtöbb kollégát vonzó hazai orvos kongresszussá nőtte ki magát. A hazai társadalmi és szakmai közéletben élő lángokat gyújtottunk tehát. Társaság hazai pozícióinak megerősödése mellett nemzetközi kapcsolatai folyamatosan bővülnek, főként a meghatározó külföldi egyetemekkel és nemzeti társaságokkal. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Társaság nemzetközi kapcsolatainak további erősítésében a magyar kardiológusok és a hazai kardiológiai műhelyek nemzetközi eredményessége, tudományos és klinikai kapcsolatrendszerének folyamatos bővülése meghatározó jelentőségű tényező.
Szeretném megköszönni minden kedves barátomnak, kollégámnak az év során osztogatott szívből jövő gyertyaláng-adagokat, és kívánom, hogy a karácsonyi ünneppel feltöltődve, gyermeki szívünket új életre keltve lobbanjon fel lelkünkben ez a betlehemi láng, és ne feledjük, ne sajnáljuk szétosztogatni. Minél többet adunk, annál nagyobb lesz a fény körülöttünk és a világban.
Egy ilyen lánggal, Lozsádi Károly Professzor Úr szívből jövő könyvével szeretnénk megajándékozni magunkat, ami a szívről, mint szimbólumról a tudomány és a művészet nyelvén szól.
Nem véletlen az sem, hogy a Karácsony pont a téli napforduló idejére esik. Ilyenkor, amikor a nappalok hosszabbodását és éjszakák rövidülését reményteli szívvel várjuk, egyben a fény győzelmét ünnepeljük a sötétség felett. A fényét, ami az élet feltétele, ami nélkül nem lenne semmi a világban. Sem objektív, sem átvitt értelemben.
Áldott, fénnyel teli, gyertyaláng-gyújtogató, gyertyalángőrző és gyertyaláng osztogató Karácsonyt kívánva végül egy versrészletet szeretnék felolvasni. TÚRMEZEI ERZSÉBET: Gyertya című versét tanítómesterem Tenczer József Professzor Úr 70 születésnapjára ajánlom.
„Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
(…) Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony…
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon…
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna…
De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.
Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.
