Május 26.-án rövid betegség után 81 éves korában eltávozott közülünk Dr. Horányi Péter főorvos, a modern magyar kardiológia patinás képviselője.
Horányi Péter 1957-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvoskarán szerzett orvosi diplomát és a végzés után Szabolcs-utcai Orvostovábbképző Intézet III. Belgyógyászati Tanszékén Dr. Strausz Imre professzor tanítványaként kezdett dolgozni. Ugyanezen az osztályon később, mint Orvostovábbképző Egyetem, Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem, majd Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar végig, annak megszűnéséig (2007), a nagy múltú intézmény munkatársa maradt.
Oktatási és tudományos munkáját mindvégig a kardiológiai érdeklődés vezette, elsősorban az isémiás szívbetegség diagnosztikájával és terápiájával foglalkozott, és specializálta magát az akkor megindult nem-invaziv eléjárásokban, mint a carotis nyomásgörbe értékelése és az ehokardiográfiás éra előtt igen fontosnak tartott apexkardiográfia. Magyarországon az egyike volt, aki ezen két eljárást tudományos igénnyel alkalmazta nem csak a coronaria betegség, hanem a valvuláris szívbetegségek, valamint a hipertrtófiás kardiomiopátia diagnosztikájában, és az említett témákban számos publikációja látott napvilágot.
Strausz Imre professzor Horányi Péter szorgalmát és beteg centrikus magatartását nagyra tartotta, és a belgyógyász szakvizsga után hamarosan egyetemi tanársegédi, majd egyetemi adjunktusi kinevezést kapott. Később, Antalóczy Zoltán professzor vezetése alatt az országban egyik elsőként részesült „honoris causa” kardiológus szakorvosi kinevezésben, majd hamarosan főorvosi előléptetésben részesült. Az orvostovábbképzésben, és betegellátásban betöltött szerepe mellett az 1980-as évek közepétől az Orvostovábbképző Egyetem oktatási osztályvezetői funkcióját is betöltötte, segítette ebben empátiás, és konfliktuskerülő viselkedésmódja, széles körű személyes és szakmai ismertsége. Valóban, Horányi Pétertől nehezen lehetett olyat kérni, amit nem próbált meg teljesíteni; e sorok írói nem igen emlékeznek olyan esetre, hogy kollégával, vagy bárki mással valós konfliktusba került volna. Korrekt, becsületes kolléga volt, ígéreteit, kötelezettségeit még akár saját kárára is megtartotta. Hivatásán kívül családjának élt, neje Panni gyakran elkísérte a kongresszusokra, sokat hallottunk Kati lányáról és unokájáról.
A volt Orvostovábbképző Egyetem (Szabolcs utcai Kórház) megszüntetése után, mint nyugdíjas továbbra is a betegellátás aktív támasza maradt, utolsó éveiben – egészen haláláig - A Szent Imre Kórház területéhez tartozó rendelőintézetben is a kardiológiával foglalkozott, nagy élvezettel beszélt érdekesebb betegeiről, az MKT kongresszusain és rendezvényein rendszeresen részt vett, szellemi frissességét megtartotta.
Kedves Péter, munkatársaid és a kardiológusok közössége őszinte barátsággal őrzi meg emlékedet, maradj közöttünk és nyugodjál békében.
Prof. Dr. Préda István
