A PCR egy coronaria intervenciós, szuperszintű szakbarbárképzőnek tűnhet, azonban a neve ellenére mindig is nyitott volt a non-coronariás intervenciók bemutatására is. Nem volt ez másképp ebben az évben sem.
A világ egyik legnagyobb, Európa elsőszámú intervenció kongresszusa és workshopja május 17 és 20. között került megrendezésre a „szokott párizsi" helyszínen.
Mindenki találgatta a Kongresszus előtt mennyien leszünk. A közelmúlt nyilvánvaló történései ill. a Pünkösd közelsége talán negatívan hathatott a résztvételére, de így is 11588-an gyűltünk össze. Alig marad el ez a szám a tavalyitól. Ehhez mindenképpen gratulálok minden résztvevőnek.
Az alábbi néhány sorban engedék meg nekem, hogy egy rövid, ellenben szubjektív válogatást adjak át a Kongresszus áttekinthetetlenül nagy kínálatából. Maximálisan a teljesség igénye nélkül.
Mi, intervenciós kardiológusok nagyon szeretünk tanulni másoktól. És persze mások hibájából. A Kongresszus leglátványosabb részei a folyamatosan közvetített elő esetbemutatások voltak mindig is. A világ számos részéről (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Egyesült Arab Emírségek, Izrael, Szingapúr, Svájc, Olaszország, Kína) bejelentkező top intervenciós kardiológusok a helyszínen lévő szaktekintélyekből álló panel kérdéseinek és kommentálásának kereszttüzében végezték munkájukat. Nagyszerű lehetőség volt, hogy a nézők közül a PCR telefonos applikációja segítségével bármi kérdést tehetett fel, amelyre választ is kapott. Az élő közvetítések olyan témákat, helyzeteket érintettek is érintettek, mint az örökzöld bal közös törzs, intervenció, bifurcatios léziók ellátása, komplex léziók katéteres kezelés. Ezek mellett azonban új eszközök („felszívódó stent") is bemutatkoztak ember(eszköz)próbáló helyzetekben, mint pl. hosszú koszorúér szűkület vagy szó szerint betekintést kaptunk a képalkotó eljárásokkal vezetett intervenciókba. Nem hiányozhatott az aorta billentyű perkután beültetés sem, akár olyan formában, amikor már korábban billentyűbeültetésen átesett beteg kapott új billenyűt („valve-in-valve"). És volt élő esetbemutatás carotis stenteléssel is.
Az volt az érzésem az általam látott eseteknél, hogy bár jobban el kell gondolkodnunk kishazánkban, hogy a felhasználható eszközökről, de hasonlóan jó eredmények a jelenleg rendelkezésünkre álló instrumentáció mellett is elérhetőek. Személy szerint nekem legjobban az intravasculáris képalkotók limitált használhatósága miatt fájt a szívem... (Nem úgy! Még mielőtt valaki a radiálisomat kezdi tapogatni...)
És megint, mint azt gondolom sok éven át folyamatosan, jó volt magyarnak lenni a PCR-on. Számos magyar előadót hallhattunk olyan témákban (FFR, rotabláció, thrombocyta funkció vizsgálata, komplikáció menedzsment), amelyek bizonyítják, hogy orvosaink, klinikáink, kórházaink jelentős erőfeszítést tesznek az invazív kardiológia élvonalával való lépéstartásra. A közös magyar-szerb szekció nagyszerű hangulatban, a hagyományos magyar-szerb vizilabda meccsek adta kerettörténetre építve zajlott, amit Merkely Béla nagyszerű bevezető előadása után és társelnöksége alatt Ruzsa Zoltán és Piróth Zsolt tett feledhetetlenné a szerb kollégák előadásai mellett. Az igazán edukatív és interaktív szekció során a komplex akut koszorúér szindrómás esetek ellátást vitattuk meg. És ez szinte szó szerint értendő a sok hozzászólás, kérdés, komment miatt.
Egy dolog nagyon megfogott az előadások, szekciók között: külön szekciót szenteltek annak, hogy az intervenciós kardiológusokat ill. általuk kialakított és jól működtetett rendszereket bele kell vonni a stroke ellátásba. A ellenérvek egyike sem tudott olyan erős lenni itt sem, mint a már meglévő rendszer használata az invazív kardiológusok speciális (parciálisan és csak feladatra koncentrálva neuroradiológiai) képzését követően. Minden jelenlévő megegyezett abban, hogy a feladat nem tűnik teljesíthetetlennek az invazív kardiológusok számára...
Megvallom töredelmesen, nem mindig volt erőm befurakodni a zsúfolt termekbe és ott átgázolva emberek sorain, előadásokat nézi. Ilyen pillantokból állt össze az a néhány óra, amikor a posztereket böngésztem át. Több érdekeset, néha a magyar viszonyokat tekintve meglepőt találtam. Aggodalommal néztem egy olasz tanulmányt, mely bizonyította, hogy a cataracta előfordulása jelentősen magasabb az intervencionális kardiológusok között. Egy spanyol munka olyan centrumok adatait közölte, ahol helyben lévő szívsebészeti háttér nélkül végeznek TAVI beavatkozást elfogadható eredménnyel, természetesen megfelelő betegszelekciót követően. Érdekesnek találtam egy francia posztert, ahol bifurkáció ellátása során alkalmazott proximalis optimalizációs technika kivitelezhetőségét és eredményét hasonlították össze hat új-generációs gyógyszerkibocsátó stent esetében. Egy angol tanulmányban nagy betegcsoport adatait elemezve azt gyűjtötték össze, hogy mi vezet a radiális behatolásból elkezdett beavatkozás esetén femoralis artériára való áttéréshez. És az adódott, hogy a beteg előrehaladott kora mellett független faktor az operátor esetszáma. Úgyhogy a fiatal kollégák számára ez jó hír, mert minél több esetet oldanak meg radiális behatolásból, annál kevesebbszer kell majd a femoralisba konvertálni a vizsgálatot. Hajrá!
Természetesen nem maradtak el a nagy viták sem. És a strukturális intervenciók előtérbe helyeződését mutatja, hogy három kardiológus és három szívsebész résztvételével a TAVI egy határokat feszegető kérdése is vitaanyaggá vált: mi a helyzet az alacsony kockázatú aorta szűkületes betegekkel. Alkalmas-e a TAVI az ő kezelésükre is? A végső konklúzió hangsúlyozza a döntésben a „Heart Team" fontosságát, de a teljes beteget nézve kelle meghozni a döntést bármely beteg számára függetlenül a kockázati besorolásától. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az alacsony kockázató betegekben a billentyű nyilvánvalóan hosszabb időt igénylő tartósságáról kevés információnk van. Az intervenciós kardiológia jövőjét meghatározó strukturális intervenciókba vetette hitet jelentheti, hogy az ezévi EuroPCR Ethica Award-ot John G. Webb kapta a transfemoralis TAVI kifejlesztésért.
Ugyancsak a strukturális intervenciók felfutását jelzi, hogy a még tünetmentes billentyű betegek gondozása során invazív kardiológiai konzultáció szükségességét vetette fel egy jelentős szaktakintélyekből álló szimpózium utalva arra, hogy a korai invazív kezelés jelentheti az anatómia probléma megoldását és funkcióromlás korai megállítását. Erre az ajánlások még nem bátorítanak bennünket, de úgy tűnik a tünetmentes, súlyos degeneratív mitrális regurgitáció konzervatív kezelése során alacsonyabb a túlélési ráta, mint a korai sebészeti megoldás esetén. Ismerve a perkután eszközök jelenét és gyors fejlődését, a kezelést így már korán invazív kardiológus bevonásávan lehetne megoldani. Magyarországon ez még nem aktualitás, de úgy hiszem még sok nyugat-európai országban is csak utópia.
Szóval, mint mindig, most is érdekes kongresszus volt a PCR. Kicsit talán, mint mindig, túlzsúfolt. Kicsit talán, mint mindig, irigyelhettük a bemutatót végző laborokat. Kicsit talán, mint mindig, túl sok kérdés maradt nyitva a mindennapi gyakorlat szintjén.
De aki nyitott szemmel járt, ötletekkel és fogadalmakkal térhetett haza.
Dr. Jambrik Zoltán
részlegvezető főorvos
Invazív Kardiológiai Részleg
Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház
