Dr. Csanády Miklós 1961-ben kapott orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel. 1961-től 1973-ig a SZOTE I. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott belgyógyász-kardiológusként, majd már fiatal szakorvosként megbízást kapott Julesz Miklós professzor úrtól az intenzív terápiás részleg megszervezésére. 1968-70 között megszervezte a SZOTE Belgyógyászati Klinika Intenzív Osztályát, melyen a súlyos, életveszélyes állapotban levő, elsősorban kardiológiai betegek ellátása történt. Utóbbinak 1973-ig volt vezetője, majd, mint orvos szakértő megtervezte az ún. „Kör-intenzív” épületét. 1973-ban Cserháti István professzor úrral együtt a II. számú Belgyógyászati Klinikára került át, és itt kapta feladatul a Kardiológiai Osztály megszervezését. 1973-tól 1987-ig mint adjunktus, majd, mint klinikai docens a Kardiológiai Osztály vezetője volt, időközben hosszabb tanulmányúton vett részt Hollandiában, Rotterdamban (1976-77). 1987-től egyetemi tanár, 2002-ig tanszékvezető egyetemi tanár, a II. sz. Belgyógyászati Klinika és 1999-től egyben a Kardiológiai Központ igazgatója, mely Központ akkor első volt az országban. 2007-től professor emeritus. Az Egyetemen betöltött számos funkciói közül kiemelendő, hogy 1997 és 1999 között a SZOTE klinikai rektorhelyettese volt. 1977-ben az orvostudomány kandidátusa, 1995-ben az orvostudomány doktora fokozatát nyerte el. 1998-tól Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott.
Csanády Miklós professzort nyugodtan nevezhetjük a szegedi kardiológia “atyjának”. Koncepciózusan tervezte és fejlesztette az osztály személyi állományát és eszköz parkját. Munkatársai szakmai előmenetelét mindig szem előtt tartotta, támogatta külföldi tanulmányútjaikat, karrierjük kiteljesedését. Kollégái mindig számíthattak emberségére, segítőkészségére. Mérhetetlen munkabírása és szorgalma következtében a szegedi kardiológia minden ága hírnevet szerzett magának. Szervező munkájának köszönhetően indultak meg Magyarországon elsőként szervezett formában elektrofiziológiai, invazív kardiológiai és kardiogenetikai vizsgálatok és beavatkozások. Bár a kardiológia minden területét művelte, mégis az echocardiographia és a cardiomyopathiák témaköre volt a legkedvesebb számára élete utolsó percéig.
Csanády Professzor Úr klinikusi tevékenysége mellett tudományos munkássága is kiemelkedő volt. A kardiológiai témakörében 6 könyvet írt szerzőként és társszerzőként, valamint mintegy 10 kézi- és tankönyv teljes kardiológiai fejezetét készítette el, számtalan tudományos közlemény első vagy tásszerzője. 15 FEFA, OTKA, ETT és TÉT pályázatot nyert el. Tanítványai közül ketten nyertek tanszékvezető egyetemi tanár kinevezést (Prof. Dr. Forster Tamás, Szeged és Prof. Dr. Édes István, Debrecen), és 9 osztályvezető főorvos van tanítványai között. Az általa vezetett munkacsoportban 2 MTA nagydoktori disszertáció mellett (Dr. Édes István és Dr. Forster Tamás) 8 kandidátusi vagy PhD. értekezés született. Az általa vezetett klinikán 8 fő habilitált. Betegellátó tevékenységének és klinikai tevékenységének megfelelően tudományos érdeklődésének előterében is a klinikai és experimentális kardiológia állt. Kiemelt tudományos eredményei között egy róla elnevezett kórkép (Csanády cardiomyopathy deaf-mutism syndrome) leírása, a dilatatív cardiomyopathia örökletes jellegének publikálása (1976), valamint az első hosszú QT szindrómás esetek egyikének közlése (1973) említendő meg.
Csanády Professzor Úr az országos kardiológiai életben is meghatározó személyiség volt. 1995-től a Magyar Kardiológusok Társasága (MKT) elnökségi tagja, 1995-98-ig megválasztott elnök, 1998-2001-ig az MKT elnöke, később past president. 2017-ben az MKT Szívelégtelenség és Szívizombetegségek Munkacsoport Tiszteletbeli Elnöke címet nyerte el a Munkacsoport megalapításában, irányításában, munkájának szervezésében vállalt elévülhetetlen érdemeiért. Az Európai Kardiológus Társaság "törzstagja" (FESC, 1991), Fellow American College of Cardiology (FACC, 2005), ezen kívül számos magyarországi és külföldi társaság tagja, ill. vezetőségi tagja. 1988-tól a SZAB Orvostudományi Szakbizottság Kardiológiai Munkacsoportjának elnöke. 2 alkalommal lett felterjesztve Akadémiai levelező tagságra. Számtalan köztestületi tevékenysége között tagja volt a Belgyógyászati és Kardiológia kollégiumoknak, a MAB Orvos Egészségügyi Intézményi Szakbizottságának, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Szakértő Kollégiumának; az Országos Szakképesítő Bizottság vizsgáztatója, ill. elnöke volt belgyógyászati, ill. kardiológiai témakörben. Számos kitüntetése közül kiemelendő a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2002), MKT Pro-Societate emléklap és emlékérem (2004, 2008, 2013), Klebersberg Kuno díj és emlékérem (SZTE 2004), Markusovszki díj (Orvosi Hetilap, 1994 és 2005), Zárday Imre díj és emlékérem (MKT, 2005), Magyar Belgyógyász Társaság emlékérme (2008), Magyar Kardiológus Társaság aranyérme (2012).
Életének minden percét a kardiológiának szentelte. 2002 után, nyugdíjba vonulását követően is követte és segítette a kardiológia előrehaladását. 87 éves korában, röviddel szeretett felesége elvesztését követően, rövid, súlyos betegségben hunyt el.
Búcsúztatására 2024. július 26-án 11 órakor kerül sor a Szegedi Dómban.
Emlékét mindörökre megőrizzük! Nyugodjon békében Professzor Úr! Nyugodj békében Miklós!
A Magyar Kardiológusok Társasága nevében Dr. Forster Tamás és Dr. Sepp Róbert egyetemi tanár
